Csontritkulás tünetei és kezelése

A csontritkulás tudományos neve, az oszteoporózis tulajdonképpen azt jelenti, hogy üreges, porózus csont. A betegség során a csontok tömege és mésztartalma csökken, akár olyan mértékben is, hogy amiatt gyakrabban előfordulhatnak törések, esetleg még spontán törések is. Testünkben a csontképzési és csontbontási folyamatok életünk során összhangban vannak – normális esetben persze. Eszerint fiatalabb korban az építés az erősebb, míg idősebb korban már inkább a bontás. És normális az, hogy ahogy öregszünk, 30 éves korunk felett már csökken a csontjaink tömege, olyan évi 3-5 százalékkal. Amikor azonban a csontképzési-bontási egyensúly felborul és a csökkenés ennél nagyobb mértékű lesz, már csontritkulásról beszélhetünk. Nőknél a jelenség alapvetően gyakoribb, főleg a menopauza alatt és után. Mindkét nemnél pedig egyszerűen az öregedéssel is együtt járhat, főleg akkor, ha valaki mozgásszegény életet él, táplálkozása egyoldalú és egészségtelen. Természetesen ezt is befolyásolják az öröklött tényezők. Okozhatja még többféle betegség vagy bizonyos gyógyszerek szedése is.

Tünetek

A csontritkulásra sokszor csak valamilyen törés kapcsán (jellemzően combnyaktörés) derül fény, de figyelmeztethet rá csontfájdalom is. A csigolyák összeroppanása miatt állandósulhat olyan kellemetlen fájdalom, ami a beteg mindennapjait is negatívan befolyásolja. E mellett pedig súlyosabb esetben a testforma is módosulhat, így csökkenhet a testmagasság, görbülhet a gerinc, vagy beszűkülhet a bordák és a medence közötti távolság. A csontritkulást csontsűrűség-méréssel, röntgenvizsgálattal, laborvizsgálattal diagnosztizálják. Ezek során állapítják meg mértékét is és felmérik a kezelési lehetőségeket.

Kezelés

Fontos tudni, hogy a csontritkulás soha nem gyógyítható teljesen, a csontok eredeti tömege nem építhető vissza. A kezelések inkább a betegség szinten tartására és lassítására szolgálnak, bár megfelelő intenzív terápiával javulás is elérhető. Alkalmazhatnak flavonoidokat, biszfoszfonátokat, szelektív ösztrogén-receptor modulátorokat, illetve egyes esetekben kalcitonin kezelést is. Nagyon hasznos még a fizikoterápia, amivel nagyszerűen lehet mérsékelni a csonttömegvesztés mértékét. A rendszeres mozgás a megelőzésben is fontos, ahogyan a megfelelő vitamin-, ásványianyag- és kalciumbevitel is. A C-vitamin, K-vitamin, D-vitamin, foszfor megfelelő pótlása elengedhetetlen. Mindezt célszerű olyan ételek formájában bevinni, melyek nagy arányban tartalmazzák.