Epilepszia tünetei és kialakulása

Az epilepszia során tulajdonképpen az agyi idegsejtekben a normálistól eltérően fokozódnak a kisülések. Krónikus betegség, ami rohamokban jelentkezik – utóbbiak pedig gyakran olyan enyhék, hogy egy átlagos külső szemlélő észre sem veszi őket. A kifejezetten látványos, súlyosabb epilepsziás rohamokra gondolunk leginkább, mikor a betegségről beszélünk, pedig sok válfaja és kiváltó oka van, így a rohamok súlyossága, gyakorisága is különböző lehet. Éppen ezért nem is csak epilepsziáról, hanem epilepsziákról beszélhetünk.

Kiváltó okok

Az epilepszia a leggyakrabban gyermekkorban vagy 65 éves kor felett alakul ki, de egyes hatások miatt gyakorlatilag bármelyik életszakaszban megjelenhet. A leggyakoribb kiváltó okok közé tartoznak az agy magzati fejlődési folyamatai során kialakuló rendellenességek. Ezektől az epilepszia gyakran már csecsemőkorban jelentkezik más rendellenességek mellett; ugyanakkor az is előfordul, hogy csak serdülőkorban okoz tüneteket. Emellett genetikai, vagy öröklött epilepsziáról is beszélhetünk, amit egy vagy több hibás gén okoz és a tünetei legtöbbször csak az agyi fejlődés későbbi szakaszában jelentkeznek. Mivel ezek kiváltó elemeit és az öröklődés menetét nagyrészt már ismerik, nagyjából tudni lehet, mikor kell rá számítani. Ha egy gyermeknél öt éves kor felett, valamint serdülőkor táján jelennek meg az epilepsziás tünetek és egyébként teljesen egészséges, vélhetően öröklött epilepsziáról van szó. Az öröklődés vagy a fejlődési rendellenesség mellett külső és belső hatások, így általában baleseti agyi traumák, agydaganatok, születési vagy magzati oxigén-ellátási zavarok, gyulladásos betegségek is előidézhetnek epilepsziát. Az előbbiek következményeként mindig az agy bizonyos fokú és kiterjedésű károsodása okozza a tüneteket.

Tünetek

Az epilepsziát, ahogy korábban is írtuk, az agysejtek rendellenes tevékenysége idézi elő, így a rohamok bármilyen, az agy által szabályozott folyamatra kiterjedhetnek. Lehet szó arról, hogy a beteg néhány pillanatig csak üresen néz maga elé, de zavartság, vagy a végtagok kontrollálhatatlan rángatózása is előfordul. Egy beteg rohamai, így a tünetei mindig ugyanolyanok, de olyan is létezik, hogy valakinél újabb és újabb rohamok, illetve tünetek is megjelennek. Abból a szempontból, hogy a rohamok honnan indulnak, el lehet különíteni parciális vagy generalizált formákat. Előbbi csak az agy területét érinti, utóbbi pedig a teljes agyra kiterjed. Olyan is előfordul ugyanakkor, hogy a roham parciálisan indul, majd fokozatosan terjed ki. Az egyszerű parciális rohamok nem járnak eszméletvesztéssel, a komplexeknél viszont felléphet tudatzavar és akaratlan mozgások is megjelennek. A generalizált rohamoknak is több fajtája van, ezek közül a tónusos-klónusos rohamok váltják ki az epilepszia legjellemzőbb tünetét, azaz azt, amikor a beteg összeesik, megfeszül, rángatózni kezd, eszméletét veszti és gyakran a nyelvét is elharapja. Az epilepszia krónikus betegség, ami azonban kezelhető, a megfelelő kezelésekkel pedig elérhető a beteg rohammentessége, vagy a rohamok gyakoriságának és intenzitásának csökkenése. Fontos, hogy a diagnózishoz legalább kettő, provokáció nélküli roham megjelenése szükséges.