Diabétesz-kisokos
Minden, amit tudni kell a betegség különböző típusairól.
1-es típusú diabétesz: autoimmun betegség
Inzulinfüggőnek is nevezik, hiszen a hasnyálmirigy béta-sejtjeinek károsodása miatt igen kevés vagy semennyi inzulin sem termelődik, ezért a betegek a kezelés során inzulinra szorulnak. A betegség jellemzően gyermek-, vagy fiatal korban jelenik meg, 35 év alatt, de bármely életkorban előfordulhat. Mivel az 1-es típusú diabétesz esetén, a kellő mennyiségű inzulin hiányában a sejtek cukorfelvétele nem megoldott, a felesleges cukortól a szervezet más úton igyekszik megszabadulni. A betegség első tünetei ezért a fokozott vizeletürítés és az ezzel társuló szomjúság érzés, aceton szagú lehelet. Emellett fáradtság és fogyás is jelentkezhet. A betegség kialakulása gyors és nem függ a beteg testsúlyától. Inzulinkezelés nélkül a betegek életveszélyes állapotba kerülhetnek, ezért ilyen típusú cukorbetegségben a terápia az inzulin pótlása.
2-es típusú cukorbetegség: gyakran túl későn ismerik fel
Korábbi nevén nem-inzulinfüggő diabétesz. Kialakulásában döntő szerepet játszik az egyén életmódja: a túlzott szénhidrát- és energiafogyasztás, az elhízás és a mozgáshiány a betegség két legfontosabb rizikófaktora. Jellemzően 40 év felett jelentkezik, habár egyre fiatalabb korban is megfigyelhető, melynek egyik oka lehet a mára népbetegséggé váló elhízás. A betegség hosszú ideig lappanghat, gyakran csak a súlyosabb szövődmények – szem-, vese-, érbetegségek, neuropátia – megjelenésekor kerül sor a diagnózisra. A mielőbbi felismeréshez fontos a vércukorszintet rendszeresen ellenőriztetni, akkor is, ha nincsen panaszunk. Napjainkban egyszerű specifikus kérdőív és vércukorvizsgálat alapján könnyen kiszűrhetők a cukorbetegségre hajlamos, nagykockázatú betegek. A 2-es típusú diabétesz hátterében elsősorban inzulinrezisztencia áll, majd évekkel később a fokozott inzulintermelésre késztetett béta-sejtek funkciója is csökken, és elégtelenné válik az inzulin elválasztás is. A 2-es típusú cukorbetegség kezelése diétával, rendszeres mozgással és gyógyszerrel, szükség esetén inzulin adásával lehetséges.
Inzulinrezisztencia: ha a túlterhelt hasnyálmirigy feladja
A betegség az „alma-típusú” személyeknél gyakrabban jelenik meg, az inzulinrezisztencia kialakulásában ugyanis döntő szerepet játszik a hasi zsírszövet mennyiségének felszaporodása. Néma kórként is emlegetik, mert a betegség sokáig lappanghat, kezdetén még vércukor szint eltérés sem jelentkezik. A túlzott szénhidrát fogyasztás következtében a hasnyálmirigy több inzulint termel, hogy a szervezetben a vércukor szintet normalizálja. A nagyobb mennyiségű inzulin hatására a sejtek több cukrot vesznek fel, így a vércukor vizsgálat kezdetben még nem mutat eltéréseket a vérben. Idővel azonban a sejtek (elsősorban máj, izom és zsírsejtek) rezisztensek lesznek az inzulinhatásra, ami miatt lényegesen több inzulinnak kell jelen lennie a vérben ahhoz, hogy a sejtbe a cukor bekerülhessen, ez az állapot pedig már maga az inzulinrezisztencia. Hiába termel tehát több inzulint a hasnyálmirigy, a vércukorszint magas marad, és ezzel együtt az inzulinszint is. Ha hosszú időn keresztül kezeletlen marad a zavar, akkor cukorbetegség alakul ki, mert a hasnyálmirigy előbb-utóbb kifárad, és nem tud a kompenzációhoz szükséges, elegendő mennyiségű inzulint termelni. A fokozott inzulinhatás káros hatásai egyes szerveknél – például a petefészek – is jelentkezhetnek. A kezeletlen inzulinrezisztencia meddőséget, nehezebb teherbeesést is okozhat. A betegség kivizsgálása cukorterheléssel, cukorterheléses vérvételi sorral történik. Ennek során nem csak a páciens vércukorszintjét határozzák meg, hanem a vér inzulinszintjét, az inzulin-elválasztás mértékét is.
Mind az 1-es, a 2-es típusú cukorbetegség, mind az inzulinrezisztencia esetében nagyon fontos a szükséges inzulin-, vagy gyógyszeres kezelés mellett a megfelelő diéta betartása, elengedhetetlen a rendszeres intenzív mozgás és természetesen a vércukor folyamatos ellenőrzése.
