A diabéteszes láb
Diabétesz esetén a lábak rendszeres vizsgálata, évente legalább egyszer szükséges.
A perifériás erek érző mechanizmusának károsodása miatt csökken a fájdalomérzet, így észrevétlenek maradhatnak bizonyos sérülések, ezáltal a szövetek károsodása mélyebbé válhat.
Idegkárosodás következtében a belső szervek működését szabályozó idegrendszer működésében zavar támadhat, ami fokozott véráramláshoz és csontanyagcsere-zavarhoz vezet, a lábízületek deformálódnak, a láb statikája megváltozik sőt, a vérkeringés is zavart szenved.
A bőr kiszárad, sérülékennyé válik, emiatt repedések alakulnak ki. A bőrmegvastagodások helyén kis fekélyek képződnek, ezeket a fájdalomérzés zavara miatt későn ismernek fel. A fekélyek sok esetben mélyre hatolnak, befertőződnek és a fertőzés könnyen terjed a lágyrészekben, sőt a csontokat is érintheti. A folyamat eredményeként szövetelhalás alakulhat ki. A szövetelhalás legsúlyosabb következménye legvégső esetben amputáció is lehet.
A statisztikák szerint a 2-es típusú diabéteszben szenvedőknél – nem cukorbeteg kortársaikhoz képest – 30-40-szer gyakoribb az alsó végtag amputációja, a diabéteszes láb miatt. Kellő odafigyeléssel és fegyelmezett vércukorkontrollal, valamint a szövődmények korai észlelésével ez megelőzhető lenne az esetek többségében.
A diabeteses láb tünetei olyan összetett szövődmények miatt jelentkeznek, melyek az erek elváltozásai és a perifériás idegbántalom következtében alakulnak ki.
Miért fontos a megelőzés?
A megelőzés révén a diabéteszre visszavezethető amputációk számát Európában sok helyütt 50-60%-kal sikerült csökkenteni. Az első és legfontosabb – mint, minden szövődmény megelőzésének legbiztosabb eszköze – a rendszeres vércukorkontroll.
A lábak rendszeres vizsgálata, ellenőrzése, évente legalább egyszer szükséges, ezt a háziorvos, vagy a diabetológus végzi.
Ennek a vizsgálatnak a keretében szükséges elvégezni a láb bőrének és alakjának kontrollját, illetve a láb gondos megtekintését is.
