A testzsír befolyásolná az agytérfogatot?

Egy közelmúltban publikált kutatás során, brit tudósok több mint 10.000 ember agyi képalkotó eljárásokkal készült eredményeit elemezték. A felhasznált adatbázis 500.000, az Egyesült Királyságban élő ember folyamatosan frissített egészségügyi adatait tartalmazza. A kiválasztott résztvevők BMI – vagyis testtömegindex –, illetve derék- és csípőbőség értékeit vizsgálva fedezték fel, hogy a magasabb BMI és mért bőség számokkal rendelkezőknek átlagosan kisebb volt az agyi szürkeállomány térfogatuk, mint karcsúbb társaiknak. Az eredmények azután is helytállók maradtak, hogy a kutatók számításba vettek olyan különféle, egészséget befolyásoló tényezőket, mint például a dohányzás, a fizikai aktivitás vagy az életkor. A tanulmány vezető szerzője és az angliai Loughborough Egyetem professzora, Mark Hamer így fogalmazott: „Mivel az már régóta köztudott és bizonyított, hogy a magasabb testzsír arány és az elhízás rengeteg negatív következménnyel jár az egészségre nézve, nem meglepő, hogy most kiderült, ez alól agyunk működése sem kivétel.” A kutatás vezetői mindazonáltal hangsúlyozták, hogy annak ellenére, hogy egyértelmű kapcsolatot fedeztek fel az agytérfogat és a testtömegindex értéke között, az korántsem egyértelmű, hogy melyik tényező váltja ki a másikat. Mivel a kutatás során elemzett adatok egy-egy konkrét időpontban készültek, nem pedig dinamikusan követték a változásokat, a tudósok abban nem lehetnek biztosak, hogy a testzsír arány növekedése váltotta-e ki az agy szürkeállományának csökkenését, vagy épp ellenkezőleg: az agyban lezajlott változások idézték elő az étrend vagy az életmód megváltozását, ezáltal pedig a testtömeg növekedését. Érdekesség még ezen kívül, hogy az eredmények arra is rámutattak, hogy nem mindegy milyen zsírról beszélünk. A BMI érték növekedése ugyanis sokszor csalóka lehet – például az átlagnál magasabb vagy alacsonyabb, esetleg nagyobb izomzattal rendelkező emberek esetén –, a csípő- és derékbőség növekedése ezzel szemben mindig nagyobb testzsírarányt és ezzel jelentősebb hízást jelent. Ez a kutatási adatokból is látszott: a magasabb BMI értékkel, de alacsonyabb mért bőségekkel rendelkezők szürkeállomány-térfogata közel maradt a karcsúbb egyénekéhez, míg az egyaránt magas BMI-vel és nagy csípő- és derékbőséggel rendelkezők agytérfogata a legalacsonyabb tartományba tartozott.