Milyen esetekben lehet szükségünk hashajtóra?
Mi a hashajtó, és hogyan fejti ki hatását?
A hashajtók olyan gyógyszerek, melyek általában a bélfal izgatásával érik el azt, hogy a széklet távozzon belőlünk. Kétféle csoportjuk ismert: a helyi és a nem helyi hatású szereké.
A helyi hatású szerek a végbél izgatásával váltják ki a székelési ingert: ilyen például a glicerines kúp. A nem helyi hatású hashajtók pedig a vastagbelek ingerlésén, vagy a széklet felpuhításán alapulnak: alhasi vérbőséget okozva növelik mozgásukat. Ilyenek az ozmotikus hashajtók vagy a kontakt szerek.
Milyen esetekben érdemes ilyen készítményt szedni?
Egy jól működő emésztés során naponta (maximum háromszor), vagy kétnaponta ürítünk székletet. Ez időnként változhat, a mentális és fizikális állapotunk, vagy éppen korunk, betegségeink függvényében. Ám számos olyan eset létezik, amikor be kell avatkoznunk a székletürítés folyamatába. Ilyen helyzetek lehetnek a következők.
- Hiába változtatunk életmódunkon, étkezési szokásainkon (rostban gazdag ételekkel, napi 2-3 liternyi víz fogyasztásával), mégis időről időre székrekedést tapasztalunk.
- Olyan beavatkozás előtt állunk, ami az emésztőrendszerünket érinti, így ki kell „öblíteni” a székletet a vastagbelünkből.
- Krónikus betegséggel élünk, amely alapvetően is gátolja az ürítést (pl. vastagbélfekély vagy Crohn-betegség).
Milyen kiszerelésekben érhetőek el a hashajtók?
Ma már számos formában beszerezhetőek a hashajtók, tablettaként, por alakban, cseppekben, kúpként, szirup formában vagy épp olajként. A laktulóz szirup például a kíméletes hashajtók csoportjába sorolható, ahogy a glicerines kúp is. A cseppek és porok pedig a gyorsan ható, de viszonylag enyhe hashajtók csoportjába tartoznak.
Mire érdemes figyelni a szedésüknél?
A leginkább arra, hogy csak az utasításoknak megfelelően, az előírt mennyiségben szedjük be őket. A bélizomzat „elkényelmesedése”, hozzászokása lehet az ára ugyanis annak, ha túl sokszor, vagy éppen túl sokat szedünk be belőlük. Emellett fontos arra is ügyelnünk, nehogy kiszáradjunk a nagymértékű só-és vízveszteség miatt, amit a hashajtók használata okozhat.
A már meglévő betegségeink is meghatározhatják milyen hashajtót szedhetünk és milyet nem. Az aranyérrel küzdőknek például nem ajánlott a ricinusolaj, a drasztikus hatás miatt. A szívelégtelenségben szenvedőknek, a különböző gyógyszereket, vízhajtókat szedőknek pedig különösen fontos kezelőorvosukkal beszélniük a legoptimálisabb hashajtásról. Máskülönben a szervezetükben felboruló elektrolit-egyensúlya végzetes is lehet.
Mik a lehetséges kockázatok?
Ha rendszeresen, hosszan tartóan használjuk őket, éppen a kívánt hatással ellentétes mellékhatásokra számíthatunk – azaz még súlyosabbá válhat székrekedésünk. Extrém esetekben előfordulhat, hogy a szervezetünk annyira hozzászokik, hogy már nem is fogunk tudni gyógyszer nélkül üríteni.
Emellett vannak esetek, amikor szigorúan tilos szedni a hashajtókat: ilyen például a bélelzáródás, az ismeretlen eredetű alhasi görcsök, vagy bármilyen, emésztőrendszeri gyulladás megléte. Ezért is fontos, hogy mielőtt hashajtót kezdenénk szedni, mindenképp konzultáljunk kezelőorvosunkkal!
A hashajtók típusai
Ozmotikus hashajtók
Ez a hashajtótípus vízelvonással lágyítja a székletet, tehát nem engedi felszívódni a vizet. Ilyen a BENU kínálatában is elérhető Laevolac-Laktulóz 670 mg/ml szirup.
Széklet puhításával ható hashajtók
Ez a hashajtótípus simává teszi a vastagbelet azáltal, hogy bevonja azt. A bevonat révén a székletben marad a víz (hiszen nem tudja felszívni belőle a vastagbél), ami segíti az ürítést.
Székletlágyítók
A székletlágyítók a zsír és a víz mennyiségének növelésével puhítják fel székletünket.
Stimuláns hashajtók
Ezek a szerek a vastagbél izmait irányító idegek aktiválásával késztetik a széklet elmozdítására a vastagbelet. Ilyenek a gyorsan ható Dulcolax hashajtó cseppek is.
Mi jellemzi a gyerekeknek, időseknek készült hashajtókat?
Az életkorunk is fontos lehet a megfelelő hashajtási módszer kiválasztásában. Az időseket már jó, ha megkíméljük az erőlködés gyötrelmeitől, és lehetséges szövődményeitől. Így a hashajtók időseknek többségében a székletlágyítók, bélfali stimulánsok vagy gyógynövényes készítmények (pl. a közismert Wörishofener Darmpflege).
Gyermekeknél viszont még elégnek bizonyulhat a végbelük falának izgatása (például glicerines kúpokkal). A gyerek hashajtók közé tartoznak még a laktulóz tartalmú, ozmotikus hashajtó-készítmények is.
Nézzen körül a BENU széles választékában, ahol kicsik és nagyok, valamint idősebbek egyaránt kiválaszthatják a számukra leghumánusabb hashajtási megoldást!
