Antihisztaminok

De vajon tudjuk-e pontosan, honnan is ered ez a név, és mi a hatásmechanizmusuk ezeknek az egyébként nagyon elterjedt, széles körben használt kémiai anyagoknak?

Mint az a nevéből is következik, az antihisztaminok gyűjtőnév alatt szereplő molekulák elsősorban a szervezetben felszabaduló (vagy ritkábban külső forrásból bekerülő) hisztamin nevű anyag hatását próbálják megszüntetni.

A hisztamin egy roppant sokrétű, számos „támadásponton” ható molekula, mely a szervezet különféle sejtjében képes termelődni, s onnan különböző ingerek hatására gyorsan felszabadulni. A felszabaduló hisztamint a sejtek felszínén fellelhető, különböző típusú ún. hisztamin-receptorok (H1-4) kötik meg, s ezen keresztül képesek hatásaikat kifejteni. Egyik legjelentősebb szerepük az allergiás folyamatok kiváltásában van, amikor is a szervezetbe bekerülő idegen anyagok bonyolult biokémiai folyamatokon keresztül váltják ki a molekula felszabadulását, s hatásait: értágulások, vizenyőképződés, fokozott bélműködés, csalánkiütések jönnek létre, de hatással lehet a központi idegrendszerre, és a keringési rendszerre is.

Az antihisztamin hatású molekuláknak három generációját különböztetjük meg. Kezdetben, a gyógyszercsoport felfedezése (1910)után jóval, csak 1940 körül születtek meg az első, ilyen hatású molekulák. Bár ezek igen hatékonyak voltak az allergiás tünetek enyhítésében, az antihisztamin hatásnál fogva számos, súlyos mellékhatással kellett a „fogyasztóknak” megküzdeniük: erős altató-nyugtató hatás (amely a mindennapi tevékenységet is erősen korlátozta), kifejezett szájszárazság, és az étvágynövelő hatás miatt gyakori volt a nagymértékű elhízás is.

Mindezek miatt, nem egy ilyen, úgynevezett „első generációs” szer hatását be is tiltották, és intenzív kutatásokba, kísérletekbe kezdtek, hogy ezt a roppant előnyös, allergia-ellenes hatást minél optimálisabban ki lehessen használni.

A gyógyszergyárakban dolgozók erőfeszítéseit siker koronázta, a 70-es évek körül megszületett a „második generáció”, amelynek tagjai jóval „szernyebb” mellékhatás-listával rendelkeznek. Sikerült minimalizálni a nyugtató-altató hatást úgy, hogy emellett az allergiás tüneteket továbbra is hatékonyan képes mérsékelni. Adagolásában a kezelőorvos véleményére kell hagyatkozni, mert bizonyos alapbetegségek, illetve együtt szedek gyógyszerek módosíthatják a hatást, mely így kardiológiai (szív- és érrendszeri) szövődményekhez is vezethet.

A legújabb fejlesztések eredményeképpen készültek el, mondhatni napjainkban, a „harmadik generációs” antihisztaminok. Ezekkel gyakorltialg minimalizálták a fentebb említett mellékhatásokat, a kutatási kísérletek alapján gyakorlatilag nem volt szignifikáns összefüggés megfigyelhető.

Az allergiás tünetekben szenvedőknek érdemes mihamarabb szakorvosukhoz fordulni, mert ezekkel a készítményekkel igen gyorsan, hatékonyan, szinte mellékhatások nélkül megszüntethetik panaszaikat.