Szeparációs szorongás: mikor, hogyan jelentkezik?

Megszületésük után a legtöbb kisbabát kézről kézre adják, a picit pedig egyáltalán nem zavarja. Azonban fél éves kor után legtöbbjük ezt már nem élvezi. Hirtelen azt vesszük észre, hogy kisbabánk a nagymama karjaiban sem akar megmaradni, sőt mi több, sír és üvölt. Ez annak köszönhető, hogy hat hónapos korukig rengeteget fejlődik az agyuk, és már képesek felismerni és megkülönböztetni az arcokat. Ez a képesség segít nekik abban, hogy kúszás és mászás közben mindig megtalálják a szüleiket. A legfontosabb: türelem, türelem, türelem Sok szülőnek már az is segítség lehet, ha tudják, ez a viselkedés teljesen normális. Gyerekünk ezen reakciója mindössze azt mutatja, hogy száz százalékosan megbízik bennünk, és félelemmel tölti el, ha meg kell tőlünk válnia. Nem bosszantásból kezd el sírni, hanem a szeparációs szorongástól, amit nem tud másképp kezelni. Az olyan kijelentések, mint például „nem lesz semmi baj”, nem fogja őt megnyugtatni, ha pedig a sírás ellenére magára hagyjuk, akkor könnyedén elveszíthetjük a bizalmát. Épp ezért nagyon fontos, hogy megértők legyünk, és sok-sok türelemmel, apró lépésekkel próbáljuk megoldani a helyzetet. Nem létezik olyan trükk, amivel egyik napról a másikra elvehetjük gyermekünk félelmét, hiszen minden gyerek különböző, így mindegyiknél más válik be. A legjobb, ha hagyjuk, hogy a saját tempójában önállósuljon, és ne erőltessünk rá semmit. 7 tipp, hogyan segítsünk a szeparációs szorongáson

1. Bízzunk a megérzéseinkben!

Ha mi úgy érezzük, hogy a gyermekünk még nem készült fel az önállóságra, akkor ne is erőltessük. Ne foglalkozzunk azzal, ha a rokonok vagy bárki más olyan megjegyzéseket tesz, hogy „ilyen idősen már rég egyedül lehetne hagyni a bébiszitterrel”. Hallgassunk a megérzésünkre, és járjuk a saját utunkat.

1. Időben szóljunk!

Soha ne settenkedjünk el otthonról, mindig szóljunk a gyermekünknek előre, ha aznap olyan programunk van, ahova nem jöhet. Legyünk tárgyilagosak, és ne érzelgősek. Utóbbi természetesen nem érvényes az elköszönésre.

1. Ne késsünk!

Gyerekünk számára nagyon fontos, hogy pontosan tudja, mi fog aznap történni, és mikor megyünk érte. Soha ne késsünk el. Ha azt mondjuk neki, hogy ebéd után ott leszünk, akkor ne uzsonnaidőben érjünk csak oda.

1. Maradjunk vele!

Nem szeretne egyedül ott maradni a szülinapi bulin? Akkor ajánljuk fel neki, hogy a torta felvágásáig mi is maradunk, így meg tudja szokni a légkört, és sokkal bátrabb lesz.

1. Kedvenc plüssjáték

Ha nincs ott apa és anya, akkor sokat segíthet a szeretett plüssállat. Engedjük, hogy gyermekünknél lehessen a kis kedvenc, és higgyük el, hogy már ettől is jobban fogja érezni magát.

1. Kerüljük a túlzott érzelgést!

Anya megérkezett! Figyeljünk oda, hogy a viszontlátás öröme ne legyen drámai, eltúlzott. Természetesen örülhetünk neki, de ne vigyük túlzásba. Gyerekünk érezze, hogy ez egy teljesen normális szituáció: ha elmegyünk, akkor vissza is jövünk.

1. Gyerekünk megmentése

Gyermekünk egy barátjánál éjszakázik, viszont este mégsem érzi magát otthonosan, ezért érte kell menni. Ilyen esetben sose szidjuk le, hanem bátorítsuk: „Legközelebb lehet sikerül. Nincs semmi baj!” A gyereknek erőt fog adni az a tudat, hogy csak szólnia kell és érte megyünk.