Újabb ok, amiért félhetünk a légszennyezéstől
A légszennyezés már így is rengeteg probléma kiváltója, de egy nemrégiben nyilvánosságra hozott kutatás annak újabb veszélyét fedezte fel: kiderült, hogy a 2-es típusú cukorbetegség kialakulásában is szerepet játszik.
A kutatás során 1,7 millió amerikai veteránt követtek, átlagosan 8,5 éven keresztül. Számításba vették továbbá korábbi kutatások eredményeit és az egészségügyi statisztikák adatait, valamint az egyéb, cukorbetegségre hajlamosító tényezők – mint például az elhízás – szűrésével törekedtek minél pontosabb eredményt kapni.
Az első számú, cukorbetegség kialakulásában is szerepet játszó károkat okozó anyagként a PM2.5-et nevezték meg. Ez azért jelent súlyos veszélyt egészségünkre nézve, mert 2,5 mikrométeres méretével körülbelül 30-szor kisebb, mint egy emberi szőrszál. Minden anyag, amely 10 mikrométernél kisebb, könnyedén belekerül véráramunkba is. A mérgező fémeket tartalmazó PM2.5 esetében is pontosan ez okozza a problémát. A tüdőbe, majd a keringési rendszerbe jutva összes szervünkhöz képes eljutni, ott pedig gyulladásos reakciókat válthat ki, mely különféle folyamatokon keresztül elindítja az inzulinrezisztencia kialakulását, a későbbiekben súlyosbodva pedig könnyedén alakul át 2-es típusú cukorbetegséggé.
A kutatás rámutatott arra is, hogy a cukorbetegség kialakulásának valószínűségét már 2.4 μg/ m3 (mikrogramm/köbméter) mennyiségű, levegőbe került részecske is növelni tudja. Azonban míg például az USA-ban a PM2.5 mennyiségének megengedett értéke 12 μg/ m3, addig az EU-ban nem is létezik szabályozás erre vonatkozólag, csak célértéket állapítottak meg, mely 2015-től 20 μg/ m3. Pedig a tanulmány eredményei szerint az évi 5-10 μg/ m3 mennyiségű káros részecskének kitett személyek közel 21 százalékánál alakulhat ki cukorbetegség, minden további 10 μg pedig 15 százalékkal növeli a megbetegedések számát. A PM2.5 hatásai még súlyosabbak ott, ahol károsanyag-kibocsátásra vonatkozó szabályozások még megengedőbbek vagy nincsenek is érvényben (például a fejlődő országok nagy részében).
Bár a nemzeti és nemzetközi szabályozások változásai hozhatnának hosszú távú megoldást a problémára, ez sajnos egyelőre várat még magára. Addig is a szakemberek azt tanácsolják, minél messzebbről kerüljük el a fő kibocsátási helyeket, a nagy iparterületek, gyárak környékeit, az autópályák környezetét. Igyekezzünk minél kevesebbet használni autónkat, ha pedig nagyvárosban élünk, a legnagyobb dugó óráiban ne sportoljunk a szabadban.





