Rohanó mindennapjaink, szinte folyamatos „mókuskerekezésünk” egy idő után egészségünk rovására mehet: a kellő mértékű pihenés beiktatása nélkül testünk előbb-utóbb jelezni kezd. Ezen jelzések közül is meglehetősen gyakori az alsó végtagot étintő fájdalom: ki ne ismerné egy-egy átszaladgált (vagy éppen ellenkezőleg, íróasztal mögött „átüldögélt”), átidegeskedett nap után a vádliban jelentkező ólmos fáradtság érzését?
Erre a tünetre mindenképpen érdemes odafigyelni, hiszen első jele lehet a lábunkban futó vénákat érintő megbetegedéseknek. A lábszárat érintő folyamatos stressz, vagy az állandó mozgásszegénység ebből a szempontból egyaránt káros. Ahhoz, hogy az alsó végtag szöveteiből az elhasznált vér összeszedődjön, és a felületes, illetve a mélyvénás rendszeren keresztül a szív felé haladjon, megfelelő izommunka (izompumpa) is szükséges. A túlerőltetés, de a mozgáshiány következtében is sérül ez a továbbító funkció, a vér megreked az erekben, azok fala elvékonyodik, kitágul, és már készen is van a visszértágulat.
A visszértágulatok területén pedig könnyedén elindulhatnak olyan folyamatok, amelyek hosszabb távon akár életveszélyes szövődménnyel is járhatnak: a vénák falának gyulladása fájdalmat, esetleg bőrpírt, nyomásérzékenységet okozhatnak és szinte minden esetben vérrögképződéssel is járnak. A mélyvénás rendszerben kialakuló vérrögök leszakadva elsodródnak a szív felé, majd onnan kilépve a tüdő erekben fennakadnak, s elzáródást okoznak: ez a tüdőembólia.
A felszínes alsó végtagi vénahálózat ereiben kialakuló vérrögökre szerencsére nem jellemző az elmozdulás: mindenesetre, a vénagyulladás tüneteinek észlelésekor azonnali fizikai kímélet bevezetése szükséges és mihamarabbi szakorvosi vizsgálat. Rövidtávon segítséget jelenthetnek a heparin tartalmú kenőcsök helyi alkalmazása, de ezt is minden esetben csak szakorvossal, vagy gyógyszerésszel történő konzultáció után.
A vénák mellett természetesen az artériás rendszerben is kialakulhatnak megbetegedések, leggyakrabban érszűkületek. A lábfáradás, azaz az alsó végtagokban érezhető ólmos elnehezülés nagyon sokszor utalhat is ezekre a keringési zavarokra: egy speciális megjelenési forma az úgynevezett „kirakat-nézegető” betegség. Ilyenkor az artériás érszűkület miatt adott izomhoz nem tud elegendő vér eljutni, s már kisebb megerőltetés esetén is relatív oxigénhiány lép fel az izomban: ez pedig hirtelen kialakuló izomfájdalomhoz vezethet, ami sokszor olyan nagymértékű, hogy a beteget megállásra kényszeríti.
A lábfáradás-érzés felléptekor fontos a végtag pihentetése, esetenként felpolcolása, a panaszt enyhíthetjük különböző frissítő-élénkítő lábkenőcsök használatával. Ugyanakkor, tekintve a háttérben húzódó kórfolyamatok veszélyes voltát, elengedhetetlen az alapos szakorvosi kivizsgálás, s ezt követően a megjavasolt, célzott terápia.
