Egy új, kizárólag külön élő szülőkön és gyermekeiken végzett tanulmány eredményei azt állapították meg, hogy a csecsemők, akik születésükkor és kisbabaként jobban hasonlítanak az édesapjukra, egészségesebbek az első életévük végére, mint azok akik nem ‘ütöttek az apjukra’. A megállapítás már magában is elég meglepő, de az oka valójában megdöbbentő.
A kutatás először is bebizonyította, hogy az apa-gyermek hasonlóság arra készteti az apát, hogy több időt töltsön a pozitív szülői szerepvállalásban. Meglepő, de
egy apa akár havi 2,5 nappal is többet képes tölteni gyermekével, ha a hasonlóságot felfedezte gyermeke és saját maga között. És ez nem részrehajlás, hanem ösztönös cselekedet.
De összefoglalva a kutatás eredményeit, sok evolúciós szociobiológiai tanulmány támogatja az apa-gyermek hasonmás elvét, hogy megmagyarázza az édesapák különböző attitűdjét a rájuk hasonlító és nem hasonlító gyermekekhez. Mivel a nőknek nincs szükségük hasonlóságra, annak érdekében, hogy eldöntsék, biztosan saját gyermeküket gondozzák-e, náluk nem jelentkezik ez a probléma.
De mégis miért egészségesebb az apára hasonlító gyermek?
Az összefüggés az apai törődés mennyisége, minősége, valamint a gyermek egészsége között van. Az apa nevelése ugyanis pozitívan hat gyermeke fejlődésére, így az immunrendszer erősítésében is nagy szerepet játszik.
Azok a gyerekek akiknek az édesapja nagy részt vállal a nevelésükből, kimutathatóan kevesebb időt töltöttek kórházban és ritkábban küzdöttek asztmával is.
