Szervezetünk non-stop működése közben számos olyan molekula is keletkezik, amelyeket bizony el kell távolítani, de legalábbis semlegesíteni szükséges ahhoz, hogy hosszú távon ne fenyegessék sejtjeink, szöveteink, szerveink épségét. Ezek közé tartoznak többek közt az úgynevezett szabadgyökök is.
A szabadgyökök olyan molekulák, amelyek képesek más molekulákkal reakcióba lépni, és azok kémiai szerkezetét átalakítva, működésükben zavart okozni, akár teljesen meg is bénítani őket. Hogy ez mekkora veszélyforrás, azt mi sem bizonyítja jobban, mint hogy az emberi testben számos védekező mechanizmus, védelmi vonal jött létre ellenük: legfőképpen különböző enzimek, melyek a kémiai átalakulást gátolják; illetve olyan molekulák, amelyek a szabad gyökökhöz kapcsolódva elejét veszik az esetleges károsító hatásnak.
A szabadgyökök jelenlétével összefüggésbe hozható betegségek többek között a daganatok, illetve a szív- és érrendszeri elváltozások (érelmeszesedés), de bizonyítottan közrejátszanak a sejtek, s így a test öregedési folyamatában is. Képesek például a DNS lánchoz, illetve a különböző funkciókat betöltő fehérjékhez is kapcsolódni, s ezáltal károsítani azok épségét, akadályozva, hogy biológiai szerepüket véghezvigyék.
Bármennyire is hatékony a szervezet védekezőképessége velük szemben, bizony előfordulhat, hogy a folyamat „rossz irányba” billen: vagy a gyökök képződése nő meg ugrásszerűen, vagy az ezeket eltávolító mechanizmusok szenvednek zavart. Ilyenkor pedig megnő a fentebb említett elváltozások kialakulásának kockázata.
Szerencsére, ma már tudjuk, hogy a szabadgyökök elleni védekezés kívülről is támogatható: számos olyan, úgynevezett antioxidáns vegyület létezik, melyek a megfelelő, vegyes táplálkozás révén a tápanyaggal együtt bekerülve segít a toxikus szabadgyökök eliminálásában.
Az antioxidánsok közé sorolható elsősorban az A, C és E vitaminok, illetve egyesek szerint bizonyos nyomelemek, mint például a szelén. Közülük is igen sok vény nélkül elérhető a patikák polcain, alkalmazhatóságukról, adagolásukról minden esetben érdemes a gyógyszerész tanácsát is kikérni.
A szervezetbe kerülve, hatékonyan kötődnek a szabadgyökökhöz, mintegy helyettesítve a célmolekulákat, és ezáltal elejét veszik a károsító hatás kifejtésének. Vannak azonban olyan antioxidánsok is, amelyek úgy alakítják át a szabadgyökök szerkezetét, hogy azok továbbiakban már ne legyenek képesek más molekulával reakcióba lépni.
Élelmiszereinket tekintve nagy általánosságban elmondható, hogy a nyers, vagy alig főtt ételek fogyasztása révén juthatunk hozzá a legtöbb antioxidánshoz. A brokkoli, spenót, répa, paradicsom, és bizonyos olajos magvak nagy mennyiségben tartalmazzák.
Ugyanakkor az étrenddel bejuttatott antioxidánsok kifejezett védő hatását tekintve mai napig nem született egységes álláspont. Bizonyos, széles körben elvégzett tanulmányok eredménye arra enged következtetni, hogy nem feltétlenül van szignifikáns összefüggés az „antioxidáns-fogyasztás” és a betegségek kialakulásának kockázata között.
